2009. május 6.
Asztalos Lajos
Fakivágás, építkezés
Történt azonban, hogy tavalyelőtt kivágták a kis udvar végében álló, szép kort megért, öles vadgesztenyefát. Tavaly kora tavasszal kitelepítették a gyógynövénybódét, lebontották a filagóriát, a kerítést. A szélesnek egyáltalán nem nevezhető utcában munkagépek jelentek meg és alapásáshoz láttak. A kitűzött tábla adatai szerint itt óvoda épül. Amint látható, a telek déli felében. Valószínűleg többemeletes, mert a belvárosi telek nem olcsó, és a szűk hely minden négyzetméterét ki kell használni. Azaz a máris zsúfolt belvárost tovább kell zsúfolni. Ezért „természetesen” szükségtelenné vált a gesztenyefa – ne szennyezze leveleivel az udvart, az utcát – a filagória, s vele együtt a mellette álló kéziszivattyús kút is. Valószínűleg a zöldövezetek gondos kiirtásával akarja a városháza az egy főre jutó zöldövezetet növelni – lásd a főtéri fák kivágását, virágágyások felszámolását. Az európai előírások szerint tizenhat négyzetméter zöldnek kell jutnia egy főre, városunkban ez ennek a felét ha eléri.
Építőtelep mint szemétlerakat
A környékbeliek – a Berde Mózes 2. és 5., valamint a Brassai utca 15. és 17. szám alattiak – legnagyobb „örömére”, éjszaka folyt a munka. Fütyült a kivitelező az ott lakókra. Csak arra volt gondja, hogy nappal zavartalan legyen a közlekedés a keskeny utcában. Miután azonban kitört a pénzügyi, gazdasági válság, az utóbbi hónapokban nagy csend lett úrrá az építőtelepen. A tájékoztató tábla szerint tavaly áprilisban megkezdett munkának kilenc hónap alatt be kell fejeződnie. Vagyis be kellett volna. Ha minden jól megy, az itt piszmogó alig két-három ember belátható időn belül nem ér a végére. Már csak azért sem, mert munkájuk abból áll, hogy szerszámaikat, a maradék építőanyagot kocsira rakják és elszállítják. A félbe-szerbe hagyott építőtelep pedig, „gondos” kezeknek köszönhetően, kezd szemétlerakattá válni.
Mi lesz itt?
Vajon akik ezt kitervelték, nem gondoltak arra, mi lesz itt egyáltalán? Az emeletes épületben összegyűjtött vagy inkább -gyömöszölt gyerekek hol fognak egy kis friss levegőt szívni? Hol fognak szünetben önfeledten hancúrozni? Talán a talpalatnyira zsugorított, sivár, fátlan udvaron? Mi lesz itt egyáltalán? Amint kedves ismerősöm, Szilágyi Júlia találóan mondta, a jelek szerint nem óvoda, hanem gyermekmegőrző.
Vagy talán lebontják a telek északi felében álló földszintes, klasszicista ízlésben épült bejáratú jelenlegit – ehhez hasonló bejárata volt az Óvárban, a Kornis (E. Zola) és Bocskai (Toplica, S. Puşcariu) utca sarkán álló, az első távbeszélőközpont építésekor, az 1930-as években lebontott Bornemisza-háznak –, és ott, a Berde Mózes és a Szappany (Nyomda) utca sarkán lesz a filagóriás udvar? Vagy oda is többemeletes gyermekmegőrzőt építenek?
Személyes emlékek
Több mint valószínű, nem én vagyok az egyetlen kolozsvári, akinek személyes élményei fűződnek ehhez az intézményhez. 1940 őszétől 1942 nyaráig itt kezdtem ismerkedni a közösségi élettel, énekkarban tevékenykedni, közösen mesét hallgatni, apró kézimunkákat készíteni, ünnepekkor valamilyen játékban szerepelni, az udvaron, a filagóriában, társaságban játszani.
Később, amikor 1944. október elején a visszavonuló német és magyar csapatok a vízművek szivattyúit felrobbantották és hetekre vezetékvíz nélkül maradt a város, a környékbeliek – a Berde Mózes, Brassai, Szappany, Dávid Ferenc, Forduló (Cotită), Kossuth Lajos (December 21.), Timár (Dubălarilor, Şaguna) stb. utca lakói – innét, a filagória mellett álló kéziszivattyús kútból hordtuk a vizet. A tavaly nyáron arra jártamban belenéztem a Brassai utca sarkától nem messze ásott mély gödörbe. Fenekén ott csillogott az egykori kút vize.
Az első kolozsvári óvodák egyike
A Berde Mózes utca 4. szám alatti óvoda a XIX. században létrejött kolozsvári óvodák egyike. A Belső-Magyar (Kossuth Lajos) utca bal oldalán, az egykori 38. (jelenleg 17.) szám alatti telken álló egyemeletes épületben nyílt meg 1873 júniusában. Innen 1884 elején a Hosszú- (Brassai) és a Kőfalsori-Szappany (Nyomda) utca közötti telken emelt saját, ma is álló épületbe költözött. Az első világháború végéig Fröbel gyermekkert, Városi Fröbel-intézet a neve.
Az óvodáról kapta nevét az akkor csak a Hosszú-Szappany (Brassai) utcát a Szappany (Nyomda) utcával összekötő utca – előbb Gyermekkert, majd Fröbel kert utca (1897: Gyermekkert utcza; 1899: Fröbel kert-utcza; 1900: Fröbelkert-utcza). Később észak felé a Postakert (Cuza Voda), dél felé a Belső-Magyar (Kossuth Lajos) utcáig hosszabbították. Ekkor Berde Mózes lett a neve és ez maradt 1964-ig. Azóta Frederic Joliot Curie.
A XIX. századi, iskola előtti, ma óvodának mondott oktatási intézetnek gyermekkert volt a neve. Ez a német Kindergarten tükörfordítása (kinder ’gyermek’, garten ’kert’). Az idő tájt óvoda szavunk még nem volt általánosan elterjedt, vagy legalábbis nem használták kizárólagosan, mert bár 1845-ben a kisdedóvó ismert (1845: A’ kolozsvári kisdedóvó intézetekről; 1869: Kisded ovo; 1888: Kisded ovó; 1893: Kisded óvó), 1870 körül, a német Kindergarten-ből való gyermekkert még használatos volt.