Sétatéren

Szabadság: Óvoda vagy gyermekmegőrző?

Forrás: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/25166
2009. május 6.
Asztalos Lajos

A Berde Mózes (Fr. Joliot-Curie) 4. szám alatti óvoda Berde Mózes és Brassai utca sarkán levő kis udvarát, több mint százhúsz évig, gyermekzsivaj verte föl. Szép időben, szünetben kisgyermekek szaladgáltak, nevettek vidáman a kovácsoltvas kerítés mögött. Az udvarnak az óvoda épülete és a telek déli végében álló filagória, nyitott kerti házikó közötti részét, legalább félig, néhány éve gyógynövényeket árusító bódé foglalta el. Nyilván jó pénzért. A telek, az óvoda a város tulajdona, és bizonyára valamelyik élelmes városatya így akart egy kis mellékest szerezni az anyagi gondokkal küszködő városháza részére.

Fakivágás, építkezés

Történt azonban, hogy tavalyelőtt kivágták a kis udvar végében álló, szép kort megért, öles vadgesztenyefát. Tavaly kora tavasszal kitelepítették a gyógynövénybódét, lebontották a filagóriát, a kerítést. A szélesnek egyáltalán nem nevezhető utcában munkagépek jelentek meg és alapásáshoz láttak. A kitűzött tábla adatai szerint itt óvoda épül. Amint látható, a telek déli felében. Valószínűleg többemeletes, mert a belvárosi telek nem olcsó, és a szűk hely minden négyzetméterét ki kell használni. Azaz a máris zsúfolt belvárost tovább kell zsúfolni. Ezért „természetesen” szükségtelenné vált a gesztenyefa – ne szennyezze leveleivel az udvart, az utcát – a filagória, s vele együtt a mellette álló kéziszivattyús kút is. Valószínűleg a zöldövezetek gondos kiirtásával akarja a városháza az egy főre jutó zöldövezetet növelni – lásd a főtéri fák kivágását, virágágyások felszámolását. Az európai előírások szerint tizenhat négyzetméter zöldnek kell jutnia egy főre, városunkban ez ennek a felét ha eléri.

Építőtelep mint szemétlerakat

A környékbeliek – a Berde Mózes 2. és 5., valamint a Brassai utca 15. és 17. szám alattiak – legnagyobb „örömére”, éjszaka folyt a munka. Fütyült a kivitelező az ott lakókra. Csak arra volt gondja, hogy nappal zavartalan legyen a közlekedés a keskeny utcában. Miután azonban kitört a pénzügyi, gazdasági válság, az utóbbi hónapokban nagy csend lett úrrá az építőtelepen. A tájékoztató tábla szerint tavaly áprilisban megkezdett munkának kilenc hónap alatt be kell fejeződnie. Vagyis be kellett volna. Ha minden jól megy, az itt piszmogó alig két-három ember belátható időn belül nem ér a végére. Már csak azért sem, mert munkájuk abból áll, hogy szerszámaikat, a maradék építőanyagot kocsira rakják és elszállítják. A félbe-szerbe hagyott építőtelep pedig, „gondos” kezeknek köszönhetően, kezd szemétlerakattá válni.

Mi lesz itt?

Vajon akik ezt kitervelték, nem gondoltak arra, mi lesz itt egyáltalán? Az emeletes épületben összegyűjtött vagy inkább -gyömöszölt gyerekek hol fognak egy kis friss levegőt szívni? Hol fognak szünetben önfeledten hancúrozni? Talán a talpalatnyira zsugorított, sivár, fátlan udvaron? Mi lesz itt egyáltalán? Amint kedves ismerősöm, Szilágyi Júlia találóan mondta, a jelek szerint nem óvoda, hanem gyermekmegőrző.

Vagy talán lebontják a telek északi felében álló földszintes, klasszicista ízlésben épült bejáratú jelenlegit – ehhez hasonló bejárata volt az Óvárban, a Kornis (E. Zola) és Bocskai (Toplica, S. Puşcariu) utca sarkán álló, az első távbeszélőközpont építésekor, az 1930-as években lebontott Bornemisza-háznak –, és ott, a Berde Mózes és a Szappany (Nyomda) utca sarkán lesz a filagóriás udvar? Vagy oda is többemeletes gyermekmegőrzőt építenek?

Személyes emlékek

Több mint valószínű, nem én vagyok az egyetlen kolozsvári, akinek személyes élményei fűződnek ehhez az intézményhez. 1940 őszétől 1942 nyaráig itt kezdtem ismerkedni a közösségi élettel, énekkarban tevékenykedni, közösen mesét hallgatni, apró kézimunkákat készíteni, ünnepekkor valamilyen játékban szerepelni, az udvaron, a filagóriában, társaságban játszani.

Később, amikor 1944. október elején a visszavonuló német és magyar csapatok a vízművek szivattyúit felrobbantották és hetekre vezetékvíz nélkül maradt a város, a környékbeliek – a Berde Mózes, Brassai, Szappany, Dávid Ferenc, Forduló (Cotită), Kossuth Lajos (December 21.), Timár (Dubălarilor, Şaguna) stb. utca lakói – innét, a filagória mellett álló kéziszivattyús kútból hordtuk a vizet. A tavaly nyáron arra jártamban belenéztem a Brassai utca sarkától nem messze ásott mély gödörbe. Fenekén ott csillogott az egykori kút vize.

Az első kolozsvári óvodák egyike

A Berde Mózes utca 4. szám alatti óvoda a XIX. században létrejött kolozsvári óvodák egyike. A Belső-Magyar (Kossuth Lajos) utca bal oldalán, az egykori 38. (jelenleg 17.) szám alatti telken álló egyemeletes épületben nyílt meg 1873 júniusában. Innen 1884 elején a Hosszú- (Brassai) és a Kőfalsori-Szappany (Nyomda) utca közötti telken emelt saját, ma is álló épületbe költözött. Az első világháború végéig Fröbel gyermekkert, Városi Fröbel-intézet a neve.

Az óvodáról kapta nevét az akkor csak a Hosszú-Szappany (Brassai) utcát a Szappany (Nyomda) utcával összekötő utca – előbb Gyermekkert, majd Fröbel kert utca (1897: Gyermekkert utcza; 1899: Fröbel kert-utcza; 1900: Fröbelkert-utcza). Később észak felé a Postakert (Cuza Voda), dél felé a Belső-Magyar (Kossuth Lajos) utcáig hosszabbították. Ekkor Berde Mózes lett a neve és ez maradt 1964-ig. Azóta Frederic Joliot Curie.

A XIX. századi, iskola előtti, ma óvodának mondott oktatási intézetnek gyermekkert volt a neve. Ez a német Kindergarten tükörfordítása (kinder ’gyermek’, garten ’kert’). Az idő tájt óvoda szavunk még nem volt általánosan elterjedt, vagy legalábbis nem használták kizárólagosan, mert bár 1845-ben a kisdedóvó ismert (1845: A’ kolozsvári kisdedóvó intézetekről; 1869: Kisded ovo; 1888: Kisded ovó; 1893: Kisded óvó), 1870 körül, a német Kindergarten-ből való gyermekkert még használatos volt.

Szabadság: Óvoda? Gyermekmegőrző?

Forrás: http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print%2CPrintScreen.vm/id/25197/mainarticle/false
2009. május 7.
Székely Kriszta

Óvoda vagy gyermekmegőrző? Ezzel a címmel adtuk közre szerdai lapszámunk Helytörténet rovatában Asztalos Lajos írását, amelyben a Berde Mózes (Fr. Juliot Curie) utcai állami óvoda épületét érintő változásokat firtatja. A szerző – sok kolozsvárihoz hasonlóan – a belváros túlzsúfolását, a zöldövezet kiirtását kéri számon az óvoda bővítését engedélyező városházán – joggal. Amint arról korábban is szó esett, az óvoda régi épülete mellé épülne az új, ennek megvalósítására viszont csak úgy kerülhet sor, ha felszámolják az egykori filagóriás kisudvar egy részét és a hatalmas gesztenyefákat, amelyek, mi tagadás, szerves részei-ékei voltak ennek a városrésznek.

Sietek előrebocsátani: nem kívánok vitába szállni az általam nagyrabecsült helytörténésszel, akinek teljes mértékben osztozom Kolozsvár-féltésében. Pontosítani is csak annyit szeretnék: tudomásom szerint kényszermegoldásról van szó. Az új épületre azért van szükség, mert az óvoda részét képező, az utca másik oldalán található ingatlan visszakerült az unitárius egyházhoz, amely jóval az ötéves türelmi idő lejárta után használatba szeretné végre venni jogos tulajdonát. Itt – hadd ne ecseteljük, milyen körülmények között – két magyar és egy román csoport húzódott meg a parányi termekben, csekélyke udvaron osztozva. Ezeknek a gyermekeknek kívánt „helyet szorítani” a városháza az egykori gesztenyefás udvarban. Tudomásom szerint a polgármesteri hivatal illetékesei, László Attila alpolgármesterrel az élen, végignézték az összes szóbajöhető helyszínt, de nem találtak építésre alkalmasat a belváros környékén.

De még ezt a „mentő körülményt” se tenném szóvá, hiszen magam is azt vallom: a városházának jobb megoldást kellett volna találnia az egyetlen belvárosi állami óvoda tantermek nélkül maradt csoportjai számára, amelyek számára – az építkezési tervek alapján legalábbis – továbbra sem lesz elegendő tér. Amiért mégis szólni kívánok, annak vajmi kevés köze van filagóriához, gesztenyefákhoz. Sokkal inkább ahhoz, amit Asztalos Lajos írásának címe sugall. Hogy mitől is óvoda az óvoda, és vajon valóban az egy négyzetméterre „eső” gyermekek számától függ-e, hogy kisdedóvó, vagy egyszerű gyermekmegőrző várja csemetéinket reggelente. A cikk olvasásakor még élt bennem az az anyák napi rendezvény, amelyet az unitáriusokhoz visszakerült épülettől búcsúzó ovis csoport tartott a minap. Túl a pillanat bűvöletén, vissza-visszapörgetve a kedves délután filmkockáit, azon elmélkedtem, milyen különleges adottsággal lehetnek megáldva azok az oktatók – kisfiam két óvó nénijéről van szó – akik ilyen tartalmas műsort tudtak elővarázsolni, meghitt hangulatot teremteni. Mindezt alig néhány négyzetméternyi területen, ekkora helyen volt kénytelen „összezsúfolódni” 27 kisgyermek és anyuka, testvérkék, nagymamák, ekkora ugyanis a „hasznos” felület. Nem kellett a produkcióhoz táncterem, bonyolult műszerek, feltupírozott költségvetés, az egyetlen látható kellék csupán egy kis csengő volt. És az a minden elismerést megérdemlő szakmai tudás, meg fantázia, amellyel az óvónők kicsiket-nagyokat irányítottak. Az egyre inkább giccsbe, rohanásba fullasztott ünnepeink között friss lélegzetvételnek számított ez a másfél óra, amiért köszönet mindannyiunk nevében. És amiért úgy éreztem, pontosításra szorul, félreértéshez vezethet Lajos bátyám írásának címe. Nekünk ugyanis nem lehet és nem lesz panaszunk arra, hogy kik és hogyan vigyázták, őrizték és fogják őrizni gyermekeinket azon a nagyon-nagyon kevés négyzetméteren.

 

Meghívó anyák napjára

Mókus Óvoda Egyesület

2009. február 18-án bejegyezték a kolozsvári Törvényszéken a Mókus csoport egyesületét, Mókus Óvoda Egyesület néven. A bejegyzést kimondó határozat száma: 538/CC/2009.

A Mókus Óvoda Egyesület adatai:
román neve: Asociatia Mokus Ovoda Egyesulet
székhelye: 400424 Kolozsvár, Munkás (Muncitorilor) utca 22 szám, 20-as lakrész
az Igazgatótanács tagjai: Muszka-Pál Anna, Horváth Levente és Juhász Péter
cenzora: Borde Jutka
pénzforgalmi jelzőszáma (C.I.F., cod de inregistrare fiscala): 25492120
bankszámla száma (IBAN): RO38 BTRL 0130 1206 E195 43XX

Az Igazságügyi Minisztérium NGO nyilvántartásában (Registrul National ONG) a következő adatokkal szerepel:
Nr crt: 26897
Denumire: ASOCIAŢIA MOKUS OVODA EGYESULET
Numar inreg. Registru National: 7813/A/2009
Numar inreg. instanta: 36
Data inreg instanta: 25/02/2009
Starea actuala:
Nr incheiere: 538/CC
Data incheiere: 18/02/2009
Judet: CLUJ
Asociati/Fondatori: MUSZKA-PAL ANNA-EVA, HORVATH LEVENTE-ISTVAN, JUHASZ PETER
Scop: sprijinirea activitatii educationale a copiilor prescolari
Consiliu director: MUSZKA-PAL ANNA-EVA, HORVATH LEVENTE-ISTVAN, JUHASZ PETER
Apartenenta federatie:
HG utilitate publica:
Data HG utilitate publica: 

Kód fiszkál

Mi a Mókusovi?

A kolozsvári Hófehérke (9-es) napközis óvodában működő magyar Mókus csoport tagjai és családjaik közössége. A csoport "székhelye" Kolozsváron a Berde Mózsa utca 1 szám alatt van (az Unitárius Kollégium mellett, a Széchenyi térre vivő utca).